Header image header image 2  
S-krea studio
  || Kezdőlap || Katalógus || Szakkifejezések ||
   
 

Gótikus művészet

XII.századtól -XV.századig

Az olaszok által a XVI. századtól gótikusnak (azaz "barbárnak") nevezett művészet a románstílusból a XII. század második felében alakult ki Franciaországban. Itália számára mindig idegen maradt, Európa északi részén viszont hamarosan elterjedt és mély gyökeret ver. Különösen hosszú ideig élt Franciaországban, Németországban, Angliában és Magyarországon, helyenként még a XVI. századig is fennmaradt. A kora középkor merev gondolkodásmódját a polgári józanság, a reális szemlélet, az élet megismerésének vágya kezdte felváltani. Életszeretet és vallásosság jellemezte a művészetet. Aquinói Tamás szerint a művészi alkotás három követelménye: claritas (világ, megfogalmazás), integritas (teljesség) és consonantia (összhang). A szépség lényege a különböző dolgok megfelelő összhangjában rejlik.

 


Gótikus építészet

A késői román kori formai és szerkezeti elemek, a csúcsívek és a bordás boltozatok használtával az addigi tömör falas, nyílásokkal áttört épületek helyett új, fénnyel elárasztott, hatalmas méretű, magasba törő téregyütteseket hozott létre. A lenyűgöző hatást a szerkezetekkel összehangolt formák, tagoló- és díszítőelemek, közöttük a mérművek megalkotásával fokozta. Így jött létre először az antik építészettől elszakadó, bár egyes elemeit átformálva felhasználó, önálló stílus.A stabilizáló tömör falazat helyébe támaszként támrendszer kerül: a boltozatok nyomásának ellensúlyozására támpilléreket és támíveket alkalmaznak. Megjelennek a fiálék vagy fiatornyok . Boltozásos térlefedést valósítanak meg, ezek csúcsíves keresztboltozatok, vagy csillag - háló- legyező- . ill. tölcsér alakúak. Egyetlen térből álló nagy tömeg befogadására alkalmas teremtemplomokat, a főhajóval egy magasságra boltozott mellékhajós,csarnoktemplomokat építenek. A szentélyt sokszög alakú kórus,kápolnakoszorú vagy kóruskörüljáró veszi körül. A mérműves ablakok lehetnek küllőosztású rózsaablakok,vagyhalhólyag- éslángnyelvmotívumokkal díszítettek. A díszes hármas kapuzat jellemzője a vimperga. A fő- és mellékhajó találkozásánál, az árkádsor és az oldalfalazat fölött a fal lazításaként megjelenik az árkádos trifórum, gádorfal; az oldalkarzat, majd a trifórium az idők folyamán összeolvad a növekvő méretű ablaksorral. A tetőről lecsorgó csapadékot a falaktól vízköpők vezették távol, ezek tátott szájú fantasztikus szobrok, ember vagy állat kőfaragványok. Magyarországon és Lengyelországban csak a 13. század második felétől, több forrásból táplálva válik uralkodóvá a gótika. Emellett azonban megkülönböztethetők erősen eltérő stílusváltozatai, amelyek az egyes országokban és tájegységeiken eltérő mértékben jutnak érvényre. Jellemző a francia katedrális gótika (1140-1350),a ciszterci és kolduló rendi építészet (1200-1400) és a polgári gótikus építészet (1350-1550).


Gótikus szobrászat

A gótikus szobrászatban - amelyet elsősorban templomok díszítésére használtak - megjelentek az önálló plasztikák. Az oszlop- és pillérfőkön, párkányokon, ajtó- és ablakbélleteken bonyolult mintázatú levéldíszek jelennek meg. A kapuban gyakran oszlopszobrokként (Chartres) vagy szabadon álló (Reims) alakként jelennek meg figurák, és alakjuk merevsége idővel fölenged, mozgás jelenik meg, és a lágy stílus jellegzetes S-hajlata. Jelentős a síremlékszobrászat, a bronzplasztika, a faszobrászat. Az alakok érzelmet kifejező arccal, plasztikus fejjel, kifinomult, erőteljes mozgással, a testhajlatokat követő mozgalmas ruharedő-ábrázolással jelzik a korszak nívóját. Igen jelentősek a szárnyas oltárok aranyozott domborművei, faragványai.


Gótikus festészet

A gótika idején a festészet túlnyomórészt még mindig az egyház szolgálatában állt, de komoly átalakuláson ment keresztül.Az Alpoktól északra a "lineáris gótika" hódít. Ez az a stílusforma amely erőteljesen hangsúlyozza az alakok körvonalait.Jellemzően ez a fata stílus követhető nyomon a flandriai, a német festők táblaképein. A gótikus festészet másik jellegzetes irányzata az italo-bizánci stílus, amelyben az érzelmekre hatóan fokozatosan eltűnik az alakokat szegélyező vastag kontúr, így oldódnak a képek merevsége. Megjelenik a természethű ábrázolásmódra való törekvés, érzelmek megjelenítése és új elem ,a környezet megfestése. A mozgás és a drapéria ábrázolása is finom vonalvezetést és lágy festőiséget igényel.Ez az irányzat az olasz trecento festészetében jelenik meg erőteljesen.Az 1400-as évek végén egységes internacionális gótika jeleníti meg a korszak formanyelvét. A természet pontos, részletező megfestését, a drapériák hangsúlyos, festői ábrázolását, a kompozíciókban szereplő alakok finom ritmusának megjelenítését láthatjuk ezeken a képeken.A gótikus festészet legfontosabb alkotásai falfestmények, az oltár díszítését szolgáló táblaképek, szárnyas oltárok és kódex illusztrációk. A miniatúra festészetben is lassan kiszorul az arany háttér és valódi teret ábrázolnak.  A freskó némileg visszaszorult az előző korszakhoz képest, helyét az üvegfestészet foglalta el.


Iparművészet a gótkában

A középkor emberét a színek és a fények iránti vonzalom jellemzi. A fényt egy misztériumnak, isteni ajándéknak  tartották, és az isteni megnyilatkozás forrásaként kezelték.  A mindent-átfogó isteni Igéhez hasonlították ,  sugárzása  a templomokban isteni jelenésként hatott. A gótikus iparművészet egyik jelentős ága ezért az üvegfestészet. A gótikus templomépítészet törekvése - hogy a világítást fokozza és ezért növelje az ablaknyílásokat - vezet a műfaj virágzásához. A hatalmas ablaknyílásokat színes üvegelemekből, ólompálcákkal összefogott - mozaikszerűen összeállított, vallásos tárgyú nagy méretű képek, ill. dekoratív üvegfelületek zárják el. A sokszínű üvegen át beeső fény a belső térben különlegesen szép hatású. Franciaország, Németország és Anglia számos templomában megőrzött üvegablakok közül kiemelkednek a franciaországi Chartres-i székesegyház, a párizsi Notre Dame és Sainte-Chapelle csodálatos kompozíciójú és színű, nagyméretű üvegfestményei.A kovácsoltvas munkák egyik virágkora a XV.sz.Az ajtók, ládák zárait kovácsoltvasból készítették nagy műgonddal. A német mesterek gyönyörű csillárokat, gyertyatarókat készítettek ezzel a technikával.A jómódú paloták legkedveltebb dísze a gobelin volt. A hideg falakat melegebbé varázsolták ezek a aprólékos mukával készült falikárpitok.A gazdag növényi mintájúkat verdure-nek nevezzük, ezek kartonjait főleg kárpítosok rajzolták meg.A hivatásos kartonfesők főleg figurákat,alakokat rajzoltak meg, és később ezeket szövik meg.Az ötvösművészet leggazdagabb emlékanyagát a gótika adja.Finom virágmintákkal díszített ereklyetartók, szentségtartók, ezüst serlegek képezik az udvari és egyházi reprezentációt.A francia és olasz ötvösművészet mellett a magyar remekek is híresek, hiszen a filigrán sodronyokból kialakított technikával (sodronyzománc) bámulatos kegytárgyak készültek.


Felhasznált irodalom

Charlotte Behringer,Peter Merlin,Nasacha Norton, Bozóki Lajos, Zwickl Otto: Katedrálisok Impresszium Kiadó, 1998

Szabó Attila: Művészettörténet vázlatokban AKG Kiadó, Bp. 2005

Arturo Marcelo Pascual Fernandez: A művészet története, Gótika Magyar Könyvklub, 2000

Zádor Anna: Építészeti szakszótár (Corvina Kiadó)

Entz Géza: Gótika (Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata)

Művészettörténeti ABC (Akadémia Kiadó)